A villanyszerelés során gyakran felmerül a kérdés: Wago vagy csoki, csavaros vagy rugós kötés? A válasz nem mindig egyértelmű, mert a választás sokszor a helyzettől függ, de egy biztos: semmiképp sem sodort kötés. Nézzük, mikor melyik a jobb!
A „csoki”
A hagyományos sorkapcsok csavaros, vagy nyomólemezes (ugyanúgy csavar végzi a feszítést, de a vezeték és csavar közt van egy úgynevezett nyomólemez) kivitelben készülnek. Olcsók, de sok hibalehetőséget rejtenek: ha a csavar túl laza vagy túl szoros, a kontakt bizonytalan lehet. Idővel pedig a hőingadozás miatt kilazulhat, ami melegedéshez vagy ívképződéshez vezethet. Ellenben nagy keresztmetszethez, jellemzően 10mm2 felett csak csavaros sorkapcsokat és sorolóelemeket kínálnak a gyártók.
A „Wago”
Ezzel szemben a Wago és más rugós kapcsok előre tervezett rugóerővel dolgoznak, így automatikusan optimális szorítást biztosítanak. Nincs szükség csavarhúzóra, nem lazul ki még idővel sem, és gyorsan szerelhető. Ezek a tulajdonságok különösen előnyösek süllyesztett kötődobozokban, lámpakiállásoknál, ideiglenes hálózatoknál, vagy kisebb szereléseknél.
Villanyszerelő szemmel nézve
A rugós kötés nem csak gyorsabb, hanem üzembiztosabb is. A csoki még használható, de csak ellenőrizhető, jól hozzáférhető helyeken a karbantarthatóság miatt. A modern szereléseknél már szinte kizárólag a rugós megoldások terjednek.